A közös bőrtáska

A házunk mellett van egy kis büfé, ahol mindig nagyon sok motor van leparkolva kint. Olyan, mint egy kultikus gyülekezőhely, ahová mindig egy azonos időpontban 15-20 ember összetalálkozik egy kávéra vagy valami kajára. Mivel mellette lakunk, ezért sokat járok oda, így sokszor találkozom a motoros csapattal. Chopper, motor, nagyobbak-kisebbek, én nem sokat értek hozzá, kezdetben féltem is tőlük egy picit. Talán azért, mert kicsit zárkózottnak, titokzatosnak tűntek, nem igazán látszottak olyannak, akik azt szeretnék, hogy megszólítsák őket.

Egyszer persze mégis sok került rá, mikor előttem-mögöttem is ők álltak a sorban. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy teljesen jó fejek. Kiröhögtek mikor elmeséltem nekik, hogy eddig kicsit féltem tőlük. Ezután sűrűn dumáltunk bent, vagy akár kint, amikor a gépeik mellett álltak – beszélgettek, cigiztek, kávéztak. Az egyikükkel, Ádámmal különösen jó haverok lettünk, vele sűrűbben beszéltem, néha már külön is összefutottunk. Ádámnak volt egy nagyon érdekes bőr oldaltáskája ami nekem nagyon tetszett.

Nem volt se túl nagy, sem túl apró. Már régóta táskát kerestem és mikor láttam őket az üzletben vagy az előtt, hamar felfigyeltem ezekre a bőr dolgokra. Tetszettek valamennyire, de a bőrnadrág vagy a csizma nem érdekelt különösebben. Ezek a táskák viszont megfogtak, talán ezért is hajlottam arra, hogy szóba elegyedjek velük. Pár nap után rákérdeztem Ádámnál erre. Kicsit féltem az elutasító választól, mivel milyen az már, hogy ugyanolyan táskát akarok, mint amilyen neki is van. De szerencsére nem lett verekedés a vége! Megadott egy oldalt, ahonnan ő ezt rendelte, azt mondta, hogy elég király, ingyen kihozzák, ráadásul elég gyorsan. Maga a táska jó minőségű, marhabőr, tehát fix a minőség, és ahhoz képest az ára is nagyon jó.

Ahogy hazaértem, felmentem erre a bagbox.com-ra, ahol hamar megtaláltam Ádám táskáját. Megrendeltem, és kíváncsian vártam rá, hogy megérkezzen. Közben mondtam neki is, hogy megvettem, de még nem érkezett meg. Pár nappal később a kávézóban ültünk pont, én ettem is éppen valamit, ők csak kávéztak. Megláttam, hogy begördül egy nagyobb, fehér autó, kiszáll belőle a srác egy nagyobb csomaggal és a kapunk felé tart. Rögtön kapcsoltam, hogy hú, ez valószínűleg nekem jön. Átvettem, felvittem, kibontottam.

Nagyon tetszett, mivel Ádáméba nem nyúlkálhattam bele, hogy milyen kis rejtett zugok vannak benne, Ezt most jó alaposan átkutattam, hol mi van, hova mit érdemes rakni. Van kis külön hely a telefonnak, könyvnek, egy kulacsnak vagy üveg víznek. Elkezdtem próbálgatni, hogy mennyi dolgot tudok, mennyit érdemes belepakolni. Nem akartam, hogy leszakadjon, így először csak 1-2 holmit mertem beletenni, mint amikor egy kisgyerek kap valamit, amit nagyon félt.

Amikor másnap újra találkoztunk, akkor Ádám szóvá tette, hogy miért van benne ilyen kevés dolog. A válaszomra kinevetett, és mondta, hogy ő bezzeg egy egész napi cuccát beleteszi mindennel együtt. Kérdeztem is tőle, hogy nincs-e így ezzel baj, nem fog-e leszakadni. Azt mondta, hogy szerinte nem, mert neki pár éve már megvan, és még a vállát sem nyomja.
Megfogadtam a tanácsát, kicsit felbátorodtam és már én is normálisan telerakom azzal, amivel éppen kell.

Jó vásárlás volt, és egy nagyon klassz barátság is kovácsolódott belőle. Ádámmal azóta is tartom a kapcsolatot, sűrűn találkozunk. Bár ő már nem motorozik, de a táskája még mindig ugyanaz, és ez összeköt minket.